Az ivóvíz-szolgáltatás csővezetéken történő megvalósításának egyik súlyos gondja, hogy a vezetékek meghibásodása folytán a termelt és értékesített víz különbsége - az úgynevezett hálózati vízveszteség - esetenként igen magas lehet. Repedések, szivárgások a csőhálózaton nehezen fedezhetők fel szemrevételezéssel, ezért rendszerbe állítottuk a vízveszteségmérő műszercsaládot. A vízveszteség - elemző eljárás a tervszerű, rendszeres hálózatvizsgálat jelenleg legkorszerűbb és legeredményesebb módja. A vízveszteség-elemzés módszerének alapja az úgynevezett "nullfogyasztás", vagy minimumfogyasztás. Célszerűen választott körzetnagyság esetén elérhető, hogy a folyamatosan változó vízfogyasztásnak rövid mérési periódus alatt 2 - 3 alkalommal nulla vagy következetesen azonos minimumértéke legyen. Az ismétlődően megjelenő azonos minimumfogyasztás hiba jelenlétére utal. A leválasztott hálózatrész fokozatos szűkítésével behatárolhatjuk a hibahelyet két tolózár közötti vezetékszakaszra. 

A pontos meghatározás ezek után korrelációs eljárással történik. Minden mérés után jegyzőkönyv készül, mely tartalmazza a mérés helyét, időpontját, a levizsgált vezeték átmérőjét, a mért veszteséget, a veszteséget okozó sérülés helyét és a meghibásodás jellegét.

A mérőkocsi beépített és mobil felszerelése tehát lehetővé teszi a hálózat komplex vizsgálatát: a vízveszteség meglétének és mértékének ismeretétől a hiba pontos helyének megállapításáig.