1. Tájékoztató a magánkutak használatáról
1.1. Engedélyezés és vízvizsgálat
A lakossági kutak létesítésével kapcsolatos szabályozás részleteit a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény tartalmazza. A vízkészletvédelmi országtérképen a 319/2023. (VII. 17.) számú kormányrendelet szerinti, vízkészletvédelmi szempontból kockázatmentesként meghatározott területeken a háztartási kút létesítéséhez, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez nem szükséges vízjogi engedély és bejelentés, amennyiben az háztartási vízigényt kielégítő, ötven méter talpmélységet meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő kút. A vízkészletvédelmi országtérkép az Országos Vízügyi Főigazgatóság honlapján található.
A vízkészletvédelmi szempontból kockázatos területeken háztartási kút létesítését, üzemeltetését és megszüntetését előzetesen be kell jelenteni a vízi létesítmény helye szerint hatáskörrel rendelkező vízügyi hatóság – kormányhivatal – részére. Az első vízzáró réteg alatti, vagy 50 méternél mélyebb kutat pedig minden esetben engedélyeztetni kell a kormányhivatalnál.
Magyarországon az ivóvíz minőségét és az ellenőrzés rendjét a 5/2023. (I. 12.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szabályozza, a saját célú ivóvízművekre, vagyis a magánkutakra vonatkozóan pedig a 147/2010. (IV. 29.) kormányrendelet fogalmaz meg előírásokat.
Azok a vizek, amelyek minősége megfelel a kormányrendeletben rögzített határértékeknek, a napi ivóvízigény kielégítésére korlátlanul fogyaszthatók.
A kitermelt ivóvíz minőségét a kormányrendeletben foglaltak alapján az ott felsorolt paraméterekre az üzemeltetési engedélyezés alkalmával, illetve ezt követően legalább háromévente ellenőrizni vagy ellenőriztetni kell. Javasolt ugyanakkor a kútvíz minőségének minimum évenkénti ellenőrzése, ha a családban várandós vagy kisgyermek van.
A vizsgálandó paraméterek: organoleptikus paraméterek (szín, szag, íz, zavarosság, hőmérséklet), Escherichia coli, coliform baktériumok, telepszám 22 °C, fekális Enterococcus, pH, vezetőképesség, lúgosság, keménység, kémiai oxigénigény (KOIps), ammónium, nitrit, nitrát, klorid, vas, mangán. Amennyiben a helyi ismeretek függvényében egyéb komponensek vizsgálata is indokolt, akkor azokat is fontos ellenőrizni, erről az illetékes népegészségügyi hatóság adhat tájékoztatást.
Mintavétel előtt érdemes a vizsgálatokra akkreditált (hivatalosan feljogosított) laboratóriumot felkeresni, és tanácsot kérni a mintavétel kapcsán, annak érdekében, hogy minél pontosabb eredményt kapjunk. A szükséges kémiai és biológiai vizsgálat akár a DRV Zrt. akkreditált laboratóriumában is elvégeztethető (https://www.drv.hu/laboratoriumi-vizsgalatok).
A vízmintavételi edények típusa és a minták lehetséges tárolási ideje nagyon eltérő lehet vizsgálati komponensenként. A bakteriológiai vizsgálatokhoz mindenképp steril edényre van szükség, ezért célszerű a mintavételi edényeket a laboratóriumtól kérni, és a mintákat a lehető legrövidebb idő alatt, de maximum 24 órán belül a laboratóriumba juttatni, és addig is hűtve tárolni. Amennyiben valóban szakszerű mintavételt szeretnének, a legjobb, ha a vizsgálatot végző laboratóriumot bízzák meg a mintavétellel is.
A vízben előforduló mikrobiológiai és kémiai komponensek szerepéről, lehetséges egészségügyi hatásairól az illetékes megyei kormányhivatal népegészségügyi főosztályánál, a járási hivatalok népegészségügyi osztályánál vagy a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján is tájékozódhatnak.
1.2. Egyéb tudnivalók
A víz felforralása segíthet a baktériumok elpusztításában, ugyanakkor nem távolítja el a víz nitrát- vagy nitrittartalmát, sőt a víz párolgása révén a mennyiségét koncentrálja.
Ha a kút javítását, tisztítását végeztük, vagy a víz megjelenésében, szagában vagy ízében tapasztalunk változást, esetleg a vizet fogyasztók közt gyomor-bélrendszeri problémák jelentkeznek (pl. hasmenéses tünetek), akkor a kútvíz vizsgálatát soron kívül el kell végezni. Az eredmények ismeretében a megfelelő intézkedések megtételéig a kútvizet ivóvízként, illetve ételkészítési célra nem javasolt használni.
1.3. Saját kút lakóingatlanba való bevezetésének részletei
A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 58/2013. (II. 27.) számú végrehajtási rendeletének 79.§ (4) bekezdésében leírtak alapján az ivóvíz-közműhálózatba bekapcsolt házi ivóvízhálózatot saját célú vízkivételi művel összekötni tilos. Ennek a tiltó szabálynak a megszegése a víziközmű-szolgáltatás szabálytalan igénybevételét jelenti.
A magánkút vize kizárólag szigorúan elkülönülő rendszer kiépítésével vezethető be a lakóingatlanba, úgy, hogy az a közüzemi hálózattal nem kerül összekötésre. Az elkülönítés azért szükséges, mert ha a magánkút szivattyúját elindítják, akkor az általa gerjesztett nyomás meghaladhatja a közüzemi hálózatban lévő víznyomást, így a magánkút által termelt víz megfertőzheti a közhálózatot.
Jelenleg ugyanis Magyarországon az ásott vagy fúrt kutak nagy része talajvizet termel ki, melynek 90%-a szennyezett műtrágya- és növényvédőszer-maradványokkal, valamint a bakteriális szennyezés is gyakori (bővebben lásd a következő fejezetben).
A fentiek szerint a magánkút vize a lakóingatlanon belül elsősorban WC-öblítésére, mosásra, esetleg tisztálkodásra javasolt.
Amennyiben az ingatlan szennyvízbekötéssel rendelkezik, a magánkútból származó vizet hiteles „telki" vízmérővel köteles mérni a tulajdonos vagy felhasználó, mivel a magánkút által szolgáltatott víz mennyisége is terheli a szennyvízhálózatot, ezért csatornadíjat kell fizetni ezután is. A hiteles „telki” mérőt a tulajdonos maga is beépíttetheti, illetve azt a vízműnél is kezdeményezheti. A beépített mérő plombálását és üzembe helyezését kizárólag a szolgáltató végezheti el. A szükséges dokumentumok a https://www.vizcenter.hu/drv/nyomtatvanyok oldalon elérhetők. A bekötéssel kapcsolatban felmerülő kérdés esetén a DRV Zrt. ügyfélszolgálata nyújt bővebb információt a 06 80 240 240-es, ingyenesen hívható telefonszámon.
2. A magánkutak vízminősége, a közelükben végzett tevékenységekből adódó veszélyek felmérése
Az ásott vagy fúrt kutak vizének minősége rendkívül változatos. Függ a kút mélységétől, a terület geológiai jellegétől, valamint mindazon emberi eredetű szennyező anyagoktól, melyek elérik a vízforrást. A magánkutak nagy része sekély talajvízkút, esetleg karsztvízre telepített kút, amelyek a felszíni szennyezéseknek ki vannak téve, ráadásul azok egy része a magánkút tulajdonosának tevékenységéből származhat.
Tapasztalatok alapján a magánkutak vize sokszor nem felel meg maradéktalanul az ivóvízre vonatkozó követelményeknek. Minőségromlást elsősorban emberi (pöcegödrök, árnyékszékek) vagy állati eredetű szennyvizek, állati hulladékok (dögkutak, trágyázás), mezőgazdasági területen különböző növényvédőszer- vagy műtrágyamaradványok, illetve különböző természetes, geológiai eredetű szennyezések okoznak; ritkább esetben előfordulhat még egyéb, ipari eredetű szennyezés (pl. nehézfémek, oldószerek) megjelenése is.
A mikrobiológiai szennyezők között súlyos megbetegedést okozó kórokozók is előfordulhatnak, van példa májgyulladást előidéző hepatitis A-vírus, hányást, hasmenést okozó calicivírusok és egysejtű kórokozók, valamint toxikus E. coli törzsek előfordulására is.
A kútvizek esetén a leggyakoribb problémát és a legnagyobb közegészségügyi kockázatot – különösen csecsemőkre és kisgyermekre nézve – a víz bakteriális szennyezettsége, valamint a kémiai szennyezők közül a nitrit és nitrát előfordulása jelenti. A nitrát megjelenésére a felszín közeli (talajvíz) ivóvízforrásokban legnagyobb részben emberi tevékenység, különösen az állattenyésztés, műtrágyázás, szennyvízszikkasztás következményeként kerülhet sor, míg nitrit elsősorban bakteriális (ún. nitrifikációs) folyamatok eredményeképpen, ammóniumionok átalakulása során kerülhet a vízbe. A víz nitráttartalma a bélben baktériumok hatására nitritté alakul, amely a vérbe felszívódva a vörösvérsejtek hemoglobinját ún. methemoglobinná alakítja át, ezáltal gátolva az oxigén szállítását. Magas nitrát- vagy nitrittartalmú kútvíz fogyasztásakor a csecsemők az oxigénhiány miatt elkékülnek (ez a kékkór vagy más néven cianózis) és légzési zavarokkal küzdenek, amely súlyos esetben halálhoz vezethet. Ezért a csecsemők számára más forrásból kell biztosítani a tápszer, tea vagy egyéb étel készítéséhez használt vizet, például palackozott vízből. Az utóbbi évtizedekben ilyen megbetegedést közműves ivóvíz nem okozott, de a magánkutak vizét fogyasztóknál évente egy-egy eset előfordul.
A nitrát mellett ugyancsak jellemző mezőgazdasági eredetű szennyezők lehetnek a talajvizekben a növényvédőszer-maradványok, amelyek között rákkeltő és hormonháztartásra ható anyagok is vannak. Emiatt nagyon fontos, hogy a saját kútjuk vizét használók tisztában legyenek azzal, hogy milyen környező veszélyforrások szennyezhetik a kútjuk vizét, ezek ellen hogyan védekezhetnek, és milyen beavatkozások szükségesek nem megfelelő vízminőség esetén.
Ugyan a vonatkozó jogszabályok meghatározzák a kötelezően vizsgálandó paramétereket, a helyben jellemző lehetséges szennyező források és kockázatok alapján a vizsgálatok köre bővíthető a vizet fogyasztók egészségének védelme érdekében.
A vízminőségi problémák egy része a helyszínen látvány, szag vagy íz alapján is érzékelhető (pl. a víz vas- és mangántartalma, amely a szanitereken, mosott ruhákon vörösesbarna vagy feketés lerakódás formájában jelenik meg), azonban a legsúlyosabb problémák (pl. mikrobiológiai szennyezés, nitrát, nitrit, peszticidek jelenléte) csak szakszerű laboratóriumi vizsgálatokkal tárhatók fel.
A kockázatok felmérését egy adatlap segíti. A dokumentum a kút legfontosabb adataira kérdez rá, amelyek részben az azonosíthatóság miatt szükségesek, részben a felszíni eredetű szennyezéseknek való kitettség értékelését szolgálják. Ezenkívül szerepelnek a kút közvetlen és tágabb környezetében végzett, kockázatot jelentő tevékenységekre vonatkozó kérdések. A vízzel kapcsolatos korábbi vagy meglévő problémák összegyűjtése is fontos szempont a kockázatok megítéléséhez. A kitöltött adatlap alapján a területileg illetékes járási kormányhivatal népegészségügyi osztályának segítségét kérheti a kötelezően vizsgálandó és a vizsgálatra javasolt paraméterek köréről, illetve esetleges vízminőségi probléma esetén a szükséges a teendőkről.
3. A szennyezések elkerülése, kezelése
Fúrt vagy ásott kutak használata esetén nagyon fontos, hogy hangsúlyt fektessenek a problémák megelőzésére és a megfelelő vízminőség megóvására. Ezért a kutak létesítése előtt mindenképp érdemes szakértővel egyeztetni, tájékozódni a lehetséges szennyező forrásokról (pl. a közelben folyó ipari, mezőgazdasági tevékenységről stb.).
Meglévő kút esetén annak környezetét tisztán és rendezetten kell tartani, a közvetlen közelében nem használhatók peszticidek (pl. gyomirtó) és egyéb vegyszerek. Az esetleges haszonállatokat a kúttól legalább 10 méterre kell tartani, és meg kell akadályozni (kerítéssel vagy más módon), hogy a közelébe jussanak. Hulladék vagy üzemanyag tárolása a kút környékén ugyancsak tilos.
Nem szabad megfeledkezni a kútvíz rendszeres fertőtlenítéséről és a kút alján esetlegesen felhalmozódó üledék (iszap) időszakonkénti eltávolításáról sem.
Amennyiben a kútvíz minősége alapján összetett vízkezelési technológia alkalmazása szükséges, a döntés, illetve a vízkezelő berendezés típusának kiválasztása előtt szükséges azt is mérlegelni, hogy ezek alkalmazása közegészségügyi kockázatot is jelenthet. Ilyen pl. a különböző vízkezelő berendezésekben megjelenő Pseudomonas aeruginosa baktérium vagy nagy ammóniumtartalmú nyersvíz esetén a pangó vízben megjelenő nitrit, illetve a fertőtlenítés hatására képződő klórozási melléktermékek. Amennyiben a kút üzemeltetője vízkezelő berendezés alkalmazása mellett dönt, vagy már működtet ilyen berendezést, fontos, hogy a vízkezelésből származó, kockázatot jelentő paramétereket is rendszeresen vizsgálják.
Minden vízkezelő berendezés rendszeres karbantartást (fertőtlenítés, szűrők cseréje, időszakos átöblítés) igényel! Ha az elmarad, a berendezés nagyobb közegészségügyi kockázatot jelenhet, mint a kútvíz közvetlen fogyasztása.
A különböző berendezések más-más vízminőségi probléma megoldását szolgálják, ezért ha felmerül a vízkezelés szükségessége, javasolt vízkezelő technológiák tervezésével és kivitelezésével foglalkozó szakemberhez vagy céghez fordulni, akik a helyi vízminőséget, a felhasználás módját és az esetleges egyedi igényeket is figyelembe véve tudják a technológiát megtervezni.
Vízkezelési igény esetén sok esetben felmerül a kereskedelmi forgalomban kapható ivóvíz-utótisztító kisberendezések alkalmazása. Fontos kiemelni, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK), illetve korábban az illetékes megyei kormányhivatalok által kiadott ivóvízbiztonsági-engedélyek, illetve az NNK-szakvélemények közüzemi vezetékes ivóvíz utókezelésére vonatkoznak. A kútvizek vízminősége rendkívül változatos és sok esetben jelentősen eltérhet a vezetékes ivóvíz minőségétől, így a vezetékes ivóvíz utókezelésére engedélyezett berendezések nem feltétlenül alkalmasak kútvizek kezelésére. Emiatt ezeknek a berendezéseknek a használata kútvíz kezelésre nem javasolt, illetve alkalmazhatóságuk kizárólag a kezelendő vízminőségét és a berendezés típusát is figyelembe véve, egyedi mérlegelés és értékelés alapján dönthető el.
További információk a magánkutakról a Nemzeti Népegészégügyi és Gyógyszerészeti Központ és az Országos Vízügyi Főigazgatóság alábbi weboldalain olvashatók:
