Környezettudatos lakossági, mezőgazdasági és ipari működés

A fotó kerti virágöntözést szemléltet. A képre kattintva a fotó nagyobb felbontásban nyílik meg.

A vízbázisvédelmi előírásokat az ott élő lakosoknak, gazdálkodóknak, valamint az egyéb területhasználóknak és gazdálkodó szervezeteknek is figyelembe kell venni tevékenységük során. A környezettudatos lakossági és ipari működés, illetve a megfelelő mezőgazdasági és állattartási gyakorlat alkalmazása, a szakszerű tápanyag-utánpótlás, növényvédelem és trágyakezelés, a szennyvíz és a hulladék környezetkímélő gyűjtése és elszállítása kiemelt fontosságú vízbázisaink hosszú távú megőrzése érdekében.

A vízbázisok esetében főként a szántóföldek trágyázásából, illetve az állattartásból származó nitrát, illetve a növényvédő szerek alkalmazása jelenti a legfőbb veszélyt.

A művelésnél felhasznált szerves trágya vagy műtrágya a növények számára tápanyag, de az ivóvízbe jutva már szennyező anyagnak minősül. Még veszélyesebb szennyeződést okozhatnak a növényvédő szerek. A helyes mezőgazdasági gyakorlat talajvédelmi, természetvédelmi és vízvédelmi szempontokat is figyelembe vesz, betartása a vízvédelmi követelmények miatt is kívánatos. Lényege, hogy a trágyázás, a növényvédelem, az öntözés, illetve az állattartás során a környezet ne legyen kitéve felesleges terhelésnek. Hiszen, ha a szántóföldre kiadott műtrágya vagy szerves trágya tápanyagait nem a növény használja fel, hanem lemosódik a talajvízbe/karsztvízbe – így kárba vész –, az nemcsak a talajvíz/karsztvíz szennyezését okozza, hanem egyben tápanyagveszteséget, anyagi kárt is jelent. Az állattartás során nem megfelelően tárolt trágya ugyancsak a felszín alatti vizek, elsősorban a talajvíz és karsztvíz szennyezését okozhatja.

Ugyanez igaz a növényvédő szerek esetében is. Ha a szántóföldi és gyümölcsös gazdálkodás során a megfelelő hatóanyagot alkalmazzák, valamint a kijuttatás a megfelelő mennyiségben és időpontban történik, akkor – viszonylag alacsony költségen – hatékonyan védheti meg a termést, csekély kedvezőtlen környezeti hatást okozva.

Az ipari tevékenységből származó anyagok (pl., halogénezett szénhidrogének, naftalinok, ásványolajok, szulfát) forrásai katonai és ipari létesítmények, üzemanyag-/fűtőanyag-tárolók, felhagyott TSZ-géptelepek, illegális hulladéklerakók, felszíni és felszín alatti bányák lehetnek. Ezen anyagok szakszerű, környezettudatos kezelése is rendkívül fontos a vízbázisok megóvása céljából.

 

Felelős vízfelhasználás

A víziközmű-szolgáltatók egyik legjelentősebb feladata a hálózati vízveszteségek csökkentése, amely nemcsak mint értékesítési különbözet jelentkezik, hanem olyan ökológiai problémaként is, melynek kezelése egyben a klímaváltozás hatásait is befolyásolja. A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. több mint 6000 km hosszú ivóvízhálózatot üzemeltet. Ennek jelentős része a Balaton körül helyezkedik el, mint ahogy a vízbázisok is. Ezek a rendszerek idősek, változóan terheltek, egyre gyakoribbak a csőtörések, üzemzavarok, viszont több százezer felhasználónak biztosítják folyamatosan ez egészséges ivóvizet.  Ökológiai szempontból azért fontos a veszteség csökkentése, mert a nagy mennyiségű vizet ugyanúgy meg kell termelni (vízbázisok használata), tisztítani (vegyszerfelhasználás), a hálózatba kell juttatni (energiafelhasználás szivattyúk, gépek és egyéb berendezések), mint azt a mennyiséget, amely valójában a tényleges vízigények kielégítéséhez szükséges. A legjobb módszer a célzott hálózatrekonstrukció, azonban erre jelenleg megfelelő mennyiségű forrás nem áll rendelkezésre, ezért jelen körülmények között olyan hálózatdiagnosztikai megoldás kialakítását kezdtük meg, amely képes rövid időn belül a veszteség jelzésére, illetve segít a veszteség, a rejtett hibák gyors és eredményes lokalizálásában.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy monitorozzuk az ellátási területeinken kialakított nyomászónák napi vízfogyasztási menetgörbéit, a tárolók vízszintváltozásait, valamint a szivattyúk kapcsolási számait és üzemidejét. Rendszeresen elemezzük az ún. éjszakai minimum értékeket is, annak érdekében, hogy a közel 300 nyomászóna közül oda csoportosítsuk ténylegesen erőforrásainkat, ahol arra szükség van. A nyomászónák önmagukban azonban igen nagy kiterjedésűek, ezért azokat tovább, kisebb részekre, ún. körzetekre kell osztani, melyeket szintén monitorozunk, figyeljük az éjszakai minimumértékeket és beavatkozunk; azaz folyamatosan szűkítjük a kört a meghibásodás körül, majd feltárjuk és kijavítjuk a meghibásodásokat.

Munkánkban nagy hasznunkra van felhasználóink ébersége és jó szándéka is, akik a közterületen vagy vízmérőaknában szemmel is jól látható és észlelhető csőtöréseket, vízelfolyásokat telefonon bejelenthetik. Az év minden napján 0–24 óráig dolgoznak hibadiszpécser kollégáink, akik a 06-80/240-240-es DRV-infovonal 1-es menüpontján elérhetők. A bejelentést fogadó munkatársaink értesítik a területileg illetékes hibaelhárítókat, akik soron kívül, rövid időn belül a helyszínen feltárják és kijavítják a jelzett meghibásodást. Ez azért is nagyon fontos, mert az elfolyt víz kárt tehet a közterületen az utakban, járdákban, továbbá az ingatlanokon, és emberi sérülést is okozhat.

 

Egyéni felelősségünk a vízfelhasználásban

A fotó borotválkozás közben a csapvíz folyatását szemlélteti. A képre kattintva a fotó nagyobb felbontásban nyílik meg.

Amerikában átlagosan ötszáz liter a napi vízfelhasználás fejenként, hazánkban 120-150 liter, Afrikában kevesebb mint húsz liter. A közép-afrikai nők és gyerekek egy héten átlagosan tizenhat órát töltenek el víz gyűjtésével. Egy átlagos nyugati háztartásban öt perc zuhanyzással több víz folyik el, mint egy nap alatt egy nyomornegyedben élő teljes vízfelhasználása.

Talán kevésbé közismert tény, hogy az egy csésze kávéhoz szükséges kávészemek előállításához száznegyven liter vizet használnak fel,  egy kilogramm rizshez pedig ötezer liter vízre van szükség.

Mindannyian tehetünk azért, hogy hatékonyabban használjuk fel a rendelkezésre álló édesvizünket, úgy, hogy közben a zsebünkben is több maradjon. A Másfélfok cikkében hasznos tippekről is olvashatunk.